APF-gátlók és kardiális hipertónia, A belgyógyászat alapjai 1.

Orvos válaszol

Édes István, Dr. Nánási Péter A szívizomzat működését meghatározó tényezők A szívizom teljesítőképességét három egymástól független tényező szabályozza, amelyek in vivo szimultán változ hat nak, egymást befolyásolják és a változások mértékétől függően módosul a szívizom működése az összehúzódások ereje. Ez a három tényező az a előterhelés preloadb az utóterhelés afterload és c az összehúzódó képesség. Az előterhelés a szívizom nyugalmi rosthosszúságát meghatározó tényezők összességét jelenti.

A nyugalmi rosthosszúságot a bal kamra végdiastolés térfogata jellemzi, amelynek a növekedésével, bizonyos határok között 2,2 µm nyugalmi sarcomer rosthosszúságig növekszik az összehúzódó erő a verővolumen.

Az előterhelés növekedése tehát tartalék mechanizmust diastolés rezerv jelent a verőtérfogat és a perctérfogat növelésére. Az előterhelés legfontosabb meghatározója a vénás visszaáramlás, amit elsősorban a fizikai aktivitás, a perifériás érellenállás és a vénák tónusa befolyásol. Az előterhelés egyéb tényezőktől is függ teljes vértérfogat, a vértérfogat pillanatnyi megoszlása, venodilatatorok, intrathoracalis és intrapericardialis nyomás stb. Az utóterhelés azoknak a tényezőknek az összeségét jelenti, amelyek a összehúzódás megindulását követően az összehúzódás ejectio ellen hatnak.

Ezek közül a legfontosabb az aortaimpedancia, amelyet elsősorban a perifériás érellenállás határoz meg. Az aortaimpedancia kisebb mértékben függ az aorta falának viszkoelasztikus tulajdonságaitól és a vér viszkozitásától is. Az utóterhelés másik lényeges eleme a kamrai falfeszülés, amely a Laplace-törvény szerint a kamra sugarával lineárisan növekszik. Ezen összefüggés alapján a dekompenzálódott és tágult bal kamrafal feszülése lényegesen meghaladja a normális méretű kamra feszülését növekszik a kamra sugara.

Ez energetikailag kedvezőtlen és növeli az utóterhelést. A krónikus utóterhelés növekedése következtében kialakuló balkamra-hypertrophia növekvő kamrafalvastagság ellensúlyozza, csökkenti a falfeszülést. A kamrafeszülés befolyásolásával az előterhelés is közvetlenül szabályozza az utóterhelést.

Növekvő előterhelés, növekvő bal kamrai végdiastolés térfogattal és falfeszüléssel jár, amely növeli az utóterhelést. Összehúzódó képesség. Az összehúzódó képesség a szívizom olyan belső tulajdonsága, amely az elő- és utóterheléstől függetlenül is szabályozza az összehúzódások erejét.

Állandó elő- és utóterhelés során az összehúzódás az inotrop állapot növekedése fokozza, az összehúzódás csökkenése pedig gyengíti az összehúzódások erejét. A klinikumban elsősorban a pozitív inotrop szerek digitalis, béta adrenerg agonisták, foszfodiészteráz-gátlók, kalciumérzékenyítők stb.

Az összehúzódást a szívfrekvencia is befolyásolja. A frekvencia hirtelen növelése fokozatosan, lépcsőszerűen növeli az összehúzódások APF-gátlók és kardiális hipertónia, majd egy új — magasabb szintű — egyensúlyi állapot alakul ki.

A frekvencia csökkentésével ennek a jelenségnek a fordítottja észlelhető. A szívműködés szabályozása kóros körülmények között Kórtani szempontból a fokozott keringési megterhelésre a bal kamra különböző módon válaszolhat. A nyomásterhelés aortastenosis, coarctatio aortae, magas vérnyomás stb. A kamrafal vastagságának a növekedése csökkenti a falfeszülést, amely kedvező, kompenzatorikus jelenség.

A térfogatterhelés aortainsufficientia, mitralis insufficientia, veleszületett billentyűhibák az előterhelés növekedése miatt excentrikus hypertrophiához és a bal kamra üregének jelentős kitágulásához vezet.

A bal kamraüreg átmérőjének növekedése fokozza a falfeszülést, ami kedvezőtlen az utóterhelés növekedése miatt. A kiegyenlítő mechanizmusok első lépcsője az, hogy a fokozott igényekhez növekvő vénás visszaáramlás a bal kamra a végdiastolés térfogat növekedésével válaszol, amely a megnövekedett nyugalmi rosthosszúság miatt erőteljesebb összehúzódásokat nagyobb verőtérfogatot eredményez. Ez növeli a perctérfogatot, és így a szív alkalmazkodik a megnövekedett igényekhez.

A bal kamra alkalmazkodóképessége azonban korlátozott, mivel a nyugalmi rosthosszúság növekedése csak egy optimális pontig 2,2 µm-es sarcomerhossz biztosítja az lehetséges-e hipertóniával medencébe menni erő növekedését.

Humorális szabályozás A szívelégtelenség kialakulása során csökken a perctérfogat és a vese vérátáramlása. A csökkent vese vérátáramlás hatására növekszik a juxtaglomerularis renintermelés. A fokozott renintermelés aktiválja a renin-angiotenzin rendszert. A renin-angiotenzin rendszer fontos szerepet tölt be a vérnyomás vasoconstrictioa vízháztartás aldoszteron és a szöveti proliferáció génaktiválás szabályozásában.

A humorális renin-angiotenzin rendszer mellett újabban fontos szerepet tulajdonítanak a szöveti, helyi renin-angiotenzin rendszernek is. Idegi szabályozás A szimpatikus idegrendszer reflektorikus adrenerg aktiváció keringésszabályozó szerepe elsősorban a szívelégtelenség kialakulása során válik jelentőssé.

A szívelégtelenség súlyosságával párhuzamosan növekszik a keringő katecholaminok mennyisége. A pozitív inotrop hatás a béta-adrenerg APF-gátlók és kardiális hipertónia közvetítésével valósul meg. A megnövekedett szimpatikus tónus a kialakuló érösszehúzódás miatt növeli a perifériás érellenállást és az utóterhelést. Hosszú távon kimerül a szívizom szöveti katecholamin tartaléka.

A növekedett katecholaminszint által kiváltott folyamatok kompenzatorikus jellegűek a csökkenő vérnyomás kiegyenlítésérede hosszú távon inkább a bal kamra elégtelenség súlyosbodását okozzák a növekvő utóterhelés, illetve a béta1-adrenerg receptorrendszer szöveti szintjének csökkenése miatt.

Szív- és keringési elégtelenség kialakulásának sejtes mechanizmusa Az utóbbi évtizedekben a kardiológiai kutatások fejlődése tisztázta a szívelégtelenség kialakulásának molekuláris és sejtes okait.

Az egyes humán gének azonosítására genetikai térképek állnak a rendelkezésre és fejlődött a kísérletes szívgyógyászat is.

Az idült túlterhelés okozta keringési elégtelenség klinikai kórkép csoportba többféle betegségforma is beletartozik ischaemiás cardiomyopathia, billentyűbetegség okozta szívelégtelenség, dilatatív cardiomyopathia stb. Celluláris eltérések a krónikus szívelégtelenség kialakulása során. A szívelégtelenség kialakulása során kórosan csökken a ß-adrenerg- jelfogók sűrűsége is a jelfogó foszforilálódik és inaktiválódik. A krónikus túlterhelés okozta keringési elégtelenség kapcsán a ß-adrenerg rendszer működésében több eltérés is ismertté vált.

Ezeknek az a lényege, hogy csökken a ß-adrenerg rendszer aktiválhatósága, ami elsősorban a ß1-adrenerg jelfogószámnak sűrűségnek a csökkenésével magyarázható. A jelfogószám csökkenése a szérum növekedett katecholamin szintje miatt kialakuló downregulatio következménye 4. A kezelés angiotenzinkonvertáló enzimgátlók, angiotenzin II receptor-blokkolók, ß-adrenerg-blokkoló vegyületek, vízhajtók stb.

A szívizom ingerképzése és ingerületvezetése Fiziológiásan az ingerület a sinuscsomóban keletkezik nomotop ingerképzés és innen terjed végig a szívizom elektromosan aktiválható tömegén. Ingerképzésre a sinuscsomón kívül a pitvar-kamrai határon elhelyezkedő atrioventricularis csomó, továbbá a Purkinje-sejtekből felépülő intraventricularis ingerületvezető rendszer elemei is képesek.

E hierarchiában a magasabban elhelyezkedő szívritmus-szabályozók saját frekvenciája nagyobb, ezért a szívműködés ütemét mindig a legmagasabb szinten elhelyezkedő aktuálisan működő ritmusszabályozó frekvenciája határozza meg a sinuscsomó kiesésekor pl. A ritmusszabályozó sajátságú sejteket az különbözteti meg a munkaizomrostoktól, hogy magukra hagyva őket ritmikus elektromos aktivitásúak.

• Orvos malko magas vérnyomás
• A magas vérnyomás csoda
• Megfelelő ellensúlyozással fenntartott vérnyomás esetén jelentős vérvesztés is észrevétlen maradhat.
• A belgyógyászat alapjai 2. | Digitális Tankönyvtár
• Magas vérnyomás és hangulat

A legegyszerűbb spontán aktivitású rendszer pozitív és negatív feed-back mechanizmus együtteseként értelmezhető. Az akciós potenciál felszálló szára alatt a depolarizáció önmagát erősítve robbanásszerűen alakul ki. A depolarizáció hatására olyan ioncsatornák aktiválódnak, amelyek a membránt ismét negatív potenciálokra polarizálják.

1. На стене криво висело баскетбольное кольцо.
2. Сирены по-прежнему выли.
3. A belgyógyászat alapjai 1. | Digitális Tankönyvtár
4. Но Беккер не ощутил боли.

Ismétlődő kisülések akkor jönnek létre, ha van a rendszerben olyan depolarizáló hatású áram, amely a repolarizált membránt ismét a küszöbpotenciál közelébe depolarizája.

A nodális szövetek ezekkel a sajátságokkal rendelkeznek. A repolarizációt a depolarizáció hatására aktiválódó IK áram aktivációja indítja el. A spontán diastolés depolarizáció meredekségének legfontosabb élettani szabályozója a hiperpolarizációra aktiválódó ritmus-szabályozó-áram If. Így a csatorna aktivációja depolarizáló hatású áramot gerjeszt, amely a spontán diastolés depolarizáció előrehaladtával fokozatosan csökken.

Az IK1 áram intenzitása nodalis szöveteken csekély, így nem rögzítheti a membránpotenciált negatív értékeken. Katecholaminok hatására a felsorolt depolarizáló áramok intenzitása fokozódik. A paraszimpatikus aktiváció ellenkező hatású, sőt az acetilkolin csökkenti a spontán diastolés depolarizáció meredekségét.

Vérnyomás problémák – az elkerülés tünetei

Mindkét hatás csökkenti a szívfrekvenciát. A szívizom ingerületvezetése Fiziológiásan a sinuscsomóban keletkezett ingerület meghatározott sorrendben aktiválja a szomszédos elektromosan ingerlékeny szöveteket.

Orvos válaszol - Protexin

A pitvari munkaizomrostok közé beágyazva találjuk a pitvari ingerületvezető rendszer három párhuzamosan elrendezett elemét: az elülső, a hátsó és a középső internodalis útvonalakat, amelyek gyorsan vezetik az ingerületet a sinuscsomóról az atrioventricularis csomóra. Az atrioventricularis csomóban az ingerületvezetés lassul pitvar-kamrai átvezetés idejemajd az intraventricularis ingerületvezető rendszer elemein His-köteg, Tawara-szárak, terminális Purkinje-rostok végighaladva ismét felgyorsul, végül az endocardialis réteg felől aktiválódnak a kamrák.

Ez az aktivációs sorrend csak akkor tartható fenn torzulás nélkül, ha az ingerületvezetés sebessége a rendszer minden tagján optimális, APF-gátlók és kardiális hipertónia esetben az ingerületvezetés zavaráról beszélünk. Az ingerületvezetés sebességét fiziológiás és kóros körülmények között meghatározó működések a következők: az ingerlékeny szövetek ingerületvezetését az aktív és passzív membránsajátságok együttesen határozzák meg.

Az aktív sajátságok a membrán azon tulajdonságait jelentik, amelyek lehetővé teszik az akciós feszültség kialakulását.

• Szív hipertónia hagyományos orvoslás
• Szívmegállás hipertónia
• Mitôl függ,hogy végeznek e gyógyító kaparást?
• Magasvérnyomás (Hypertonia) | Lab Tests Online-HU
• Aki megszabadult a hipertónia fórumától

Tovaterjedése során az akciós feszültség elektromos ingerként viselkedik a szomszédos ingerlékeny membránrészletek felé. Hogy az adott amplitúdójú akciós feszültség milyen távolságig jelent küszöb feletti ingert, APF-gátlók és kardiális hipertónia a membrán passzív, ún.

Az elektrotónusos vezetés, annak csökkenő jellege miatt, hosszabb távolságra nem gazdaságos. Mivel azonban kialakulásának sebességét rövid távon csak a membrán kapacitása korlátozza, az gyorsabb folyamat az akciós feszültség kialakulásához képest.

Az akciós feszültség legnagyobb depolarizációs sebessége részben ezért válik a vezetési sebességet meghatározó egyik legfontosabb tényezővé. Olyan kábelszerű szerkezetben, mint amilyen a Purkinje-rost vagy a kamrai trabecula, a vezetés sebessége a térkonstans értékétől függ.

A térkonstans a membránellenállás és a rost belsejének hosszanti ellenállásának hányadosával jellemezhető. Minél nagyobb a hosszanti ellenállás, annál rövidebb a térkonstans, így annál rövidebb távolságon hat az akciós feszültség küszöb feletti ingerként. A rostok hosszanti ellenállását APF-gátlók és kardiális hipertónia sejteket összekötő rés-kapcsolatok száma és elektromos vezetőképessége határozza meg.